rém riadalom
üvölt a csendben
kék szikrákat
hasít szerte
teleszórja
a világot
a rémálmot
ébreszti
kapkodón
zihálva
torkán akadt
a gondolat
az üresség
elfogadás
hiány
lehetetlenség
cseppekben
hulladozik
köves
fekete
fényes
padlójára
elfolyón
párolog
fel
a füst
amit érez
üzen
hadakat kiált
folyékonyan
szaggatja ki
belőled
belőletek
a sejthetőt
a remélhetőt
a fényes irrealitást
félmosoly
nedves félmosoly
csapódik arcára
a lehetetlennek
miközben szorít
kiszorít
szétfeszít
a tudattalan
némasága
amit sárga
csendes fénnyel
lehelt belém
az a kettő
fényes
világtükör
földbe ültetve
kihajtva
kiburjánozva
csalja ki belőlem
a lehetetlent.
és odaadom.
boldogan.
nedves félmosollyal
az arcomon.














Comments